Thursday, May 28, 2020

Reménytelen antropomorfizmus

Bár ezt mindenki mondhatja, valahogy mégis, némi büszkeséggel, kijelentem, hogy ember vagyok. Egyszerű, kétkezi, nem transz, nem poszt, semmiképp sem szuper humán. A magát saját maga állította rendszertana szerint Homo sapiens sapiensnek nevező fajba tartozom, és ezen nem kívánok változtatni.
Ebbéli minőségemben azonnal be is állítom magam a világmindenség középpontjába, és elkezdem ezt a blogot!
Ígérem, a hübrisz első és utolsó megnyilvánulása részemről ez lesz.
Ezt is csak azért teszem, hogy a Triptichon címre, szerkezetre és tartalomra némi magyarázat adódjék.
A politikai oldalak réges-rég jelentésüket és jelentőségüket vesztették, egymásba mosódtak, így amit a blogon jobb oldalra helyeztem, azt jobb híján jobb oldalnak nevezem, amit a bal oldalra, azt jobb híján balnak.
Nem csupán a két oldal politikai szerepei és parlamenti helyei keveredtek szétbogozhatatlanul egybe, de megszűntek, össze- és elmosódtak a régi, kényelmes határvonalak és elválasztási jellemzők.
Ahogyan a klasszikus világnézetek társadalmi talajukat és tömegbázisukat veszítették, úgy veszítették el eddig jól definiált és azonosítható elveiket: közösség-individuum, önzés-szolidaritás, globalitás-lokalitás, vallásosság-laicitás, kizsákmányolt-kizsákmányoló etc. szerint egyetlen oldal sem azonosítható többé - így azonosulni is nehéz bármivel.
Azok az oldalak, amelyek jobbra kerülnek, jobb híján a klasszikus jobboldali gondolkodásmódhoz állnak közelebb, a balra kerülők a klasszikus baloldalhoz.
A klasszikus liberalizmus például így jobbra, az egalitárius liberalizmus balra.
Középen - szintén jobb híján, a bevezető értelmében - magam maradok.