Avagy: Hogyan lettem konzervatív?
Part 1 (2021.07.28.)
Mondhatod: "A korral jár!"
Hiszen, aki nem kommunista húszévesen, annak nincs szíve, aki nem konzervatív negyvenévesen, annak nincsen esze...
És csaknem ilyen egyszerű.
Még mindig van szívem, és talán eszem is így konzervatív kommunista vagyok.
Ami nem egészen oximoron. A probléma az elmélet és a gyakorlat nagyon is létező és szó szerint húsba vágó különbségében rejlik.
(Gelij Mihajlovics Korzsev-Csuveljev - Aki tovább viszi a zászlót. A Kommunisták triptichon Középső táblája 1957)
Hülye-e vagy, ha tovább viszed a zászlót?
Vagy ahová - sajnos - manapság transzformálódott az egész:
Buzi-e vagy, ha tovább viszed a zászlót?
És ez viccnek már túl komoly.
Húsbavágó.
Part 2 (2021.07.30.)
A "Hogyan jutottam idáig?" kérdés megválaszolásához előbb az kell fölfejteni, "Hogyan jutottunk idáig?
Hogyan változott a munkásmozgalom sokat próbált vörös lobogója hamis szivárványszín LMBTQ...etc. zászlóvá?
Magyarán, hogyan változott a gazdaságilag kizsákmányoltak ideológiája ("Marxizmus") az eszement John Rawls (Csak azért, mert Bill Clinton tüntette ki, na nem a szerelmével, mint Monicát, hanem mert "„amerikaiak egész generációja számára segített visszanyerni a demokráciába vetett bizalmat.”. Az eredmény közismert...) által "szellemileg" megalapozott egalitárius liberalizmussá, a kapitalizmus ezidáig utolsó ideológiájáig?
És akkor már tudni lehet, hogyan lettem marxista kommunistából konzervatív kommunistává.
Part 3 (2021.08.01.)
A jó öreg Karlt minősítik mindennek, a közgazdásztól a filozófusig, a valóság, hogy eccerű, megélhetési polgári entellektüel (vö. élősködő) volt szegény, nem egyéb, annak is a silányabb fajtájából.
Ez meglehetős radikálisan hangzik, ugye, de ez vezetett nálam a nagy felismeréshez, és vetettem el az ún. marxizmust - szinte mindenestül.
A nem természettudós értelmiségiek a természet- vagy műszaki tudományok művelőit általában mélységes lenézéssel szokták a szakbarbár szóval illetni, pedig általában a fordítottja igaz.
Talán éppen emiatt, a nem természettudós értelmiségiek folyamatosan azon erőlködnek, hogy a "tudományukat" a természet és műszaki tudományokkal összemérhetővé tegyék, vagyis megmutathassák:
- elméleteik (kísérletes) bizonyíthatóságát,
- a kísérleteik ellenőrizhetőségét,
- érdeklődésük tárgyának matematikai leírását és modellezését.
Az nem az ő bajuk, hogy számukra mindezek egyelőre olyanok, mint a divatos kozmológia elméletek nem matematikai bizonyítása: a Földön nincs hozzá elég idő, energia, de főleg akarat és morál. (Így aztán a nem természettudós értelmiségiek farkcsóválva örülnek a másik Karl cáfolhatóságon alapuló tudományos elmélet definíciójának, mert az valóban felmenti őket a fentiek alól. De erről talán majd máskor, középen. Talán.)
A nem természettudós értelmiségiek hajlamosak ezen túl beleszerelmesedni saját elméleteikbe, melyek valójában még popperi értelemben sem elméletek (maga a popperi elmélet sem az, még saját definíciója alapján sem), csak a kiagyalójuk véleményei (vö. seggluk), melyeket azonban egy bekezdés után általában már megdönthetetlen axiómaként használnak további véleményeik bizonyítására.
Ezek mind megestek szegény Karllal is, (Viszont ügyes élősködőként kihasználta Engels természettudományos érdeklődését - vegyes sikerrel, persze, mert a mag nem hullott termékeny talajra.), így végül egész "filozófiája" kimerül abban brit tudós szintű felismerésben, miszerint a tőkés haszna abból fakad, hogy elveszi a munkás munkaerő feleslegét.
A Tőke kötetei nem egyebek, mint meddő kísérletek ennek a nagy jelentőségű közhelynek tudománnyá transzmogrifikálására (Jól hangzik, mi? Ez a szörnyeteg csak angolban létezik, de lehet magyarítani, mert magyarítani mindet lehet 😁), a marxi "filozófia" és "politikai gazdaságtan" de talán az egész todományos máterializmus sem egyéb ennek a meddő kísérletnek a kiterjesztésénél.
Ha hozzáadjuk mindehhez Karl polgári származását, lassan elérünk ahhoz, miért is vetettem el végül előbb a marxi konstrukciót, majd hónaljhajtásait is.
Part 4 (2021.08.04.)
Van még valami, amit Karl meglehetősen ocsmány személyiségének kibontakozásánál nem vettem figyelembe: elegendően hosszú ideig újdonászkodott is őkelme, ahhoz, hogy ha voltak is valaha emberi erkölcsei (bár a Rousseau-val kijelölt erkölcsi mélypontot esélye sem volt megközelíteni - igen sok résztvevős verseny ez a haladványok között, talán az egyetlen tömegsport) és megfontolásai, azokat szépen levesse - majd el is felejtse. A rossz nyelvek szerint talán jobb lett volna, ha újságíró marad, mert annak állítólag nem volt rossz. Ezt nem tudom megítélni, nem bírom a németet - egyik értelemben sem... 😁
(Ez valójában nem igaz - a német az egyik legmulatságosabban hangzó nyelv, még akkor is, ha a genetikailag németül beszélőknek a humora meglehetősen hm... sajátságos is. De mit várunk egy olyan néptől, amelynek a csokoládéról az jut eszébe: "Quadratisch. Praktisch. Gut")
Ezt most képzeld a mai szivárványos német gondolkodással leforgatva...😱
Nos, Karl származásával csak egy baj van - a saját bőréből még ő sem tudott kibújni (bár nyilvánvalóan igyekezett). Hogyan látja - láthatja - egy polgár a világot? Nyilván polgári módon.
És most szépen kezdek belemászni egy olyan mocsárba, ahová nem akartam, mert a polgár fogalma legalább olyan iszamos, mint a proletáré, azaz nem, mert a PROLES tökéletesen tiszta fogalom, csak éppen Karl elkúrta ezt is...
Azt gondolom, ezt problémát a leghelyesebb Occam fráter borotvájával kezelni, méghozzá tövig: a burzsoá a megfelelő kifejezés a jó Karlra, rokonaira, barátaira és üzletfeleire.
Part 4 (2021.08.04.)
Szóval Karl is csak egy kis burzsoá, a maga diszkrét bájával, bármennyire is tagadja. Nem képes átugorni a saját (és osztálya) árnyékát.
"Hic Rhodus, hic salta", ugye, Karl?!
A burzsoázia nem is annyira diszkrét bájának fő elemét a pénzhez fűződő - talán betegesnek mondható - viszony adja.
A pénzhez lehet egészségesen és betegesen is viszonyulni. Egészséges a viszonyod a pénzzel, ha annak tekinted csupán, ami, és arra használod, amire való.
A mi ezeken felül vagyon, a gonosztul vagyon.
Bizony.
A pénz nem értékmérő és önmagában csak sajátos körülmények között (melyek a nemesfémfedezet híjával ma már nem állnak fenn, különösen nem a virtuális pénzek korában) jelent valami értéket, a pénz csupán egyetemes egyenérték - egyszerű megegyezés, bizonyos társadalmi viszony megtestesülése (ma már a megtestesülés is egészen illékony lett). Eszköz a valódi értékek cseréjének megkönnyítésére, egyáltalán a lehetővé tételére. Élni kell vele. Nem vissza és nem érte.
A mi ezeken felül vagyon, a gonosztul vagyon.
Bizony.
Beteges a viszony, ha számodra ettől kevesebbet vagy többet jelent a pénz.
Ha kevesebbet, azzal legalább magadon kívül másnak nem okozol kárt. Na jó, ha van családod, akkor a hozzátartozóidat is romba döntheted, de ez ellen talán ők is tehetnek valamit. Tekintsük az így okozott kárt társadalmilag elhanyagolhatónak.
Viszont ha az átkozott pénz csak egy kicsivel is többet jelent, akkor abba már sokan belehalhatnak, ugye, Karl?!
No comments:
Post a Comment