Jó lenne tudni, mi a célja ennek a blognak!
Az valószínű, hogy nem az lesz, aminek szántam. Valóban napló lesz inkább, tényleg blog, az eredeti értelemben, nyilvános, de magamnak szánt.
Ma mintha eldőlt volna.
Ma a második milliárdos gazember lépte át a világűr küszöbét, és én, az (egykori) sci-fi író, az (egykori) technológia-bolond egyáltalán nem örvendezek.
Látám, hogy ez nem jó.
De tényleg...
A kapitalista teremelési mód kilépett az űrbe. Kis lépés pár gazembernek, nagy ugrás a kapitalizmusnak. 100 km magasságban és afölött a tőke eddigi legfejletteb - és legsilányabb, mert az ismert formák közül a finánckapitalizmus legkevésbé emberi - alakjában talán át tudja ugorni önmaga árnyékát, túl tudja élni egyre élesebben hasogató önellentmondásait - vagy legalább kiszervezi magából a peremvidékre, ahogy mindig is tette.
A baj, hogy ez a peremvidék nagyjából végtelen.
A finánckapitalizmus fő hajtóere és fenntartója egyszerre a herdálás - és a végtelen tér végtelen herdálást jelent.
Hát ezért igyekszenek e derék tőkemegszemélyesítők (De hülye is voltál, te Karl!)
3450 km/órával felfelé: a most füstbe menő százmilliók további végtelen számú pénz füstbe eregetését ígérik. És mindezt úgy, hogy közben menőnek is tűnnek!
A jövő menői.
Pedig a finánckapitalizmus
számára a jövő nem létezik, legfeljebb a befektetés jövőértékének
formájában. Ez természetes: finánckapitalizmus nem teremt értéket, csupán az
érték látszatát, amelyet a pénz hamis mércéjével felmér, és azután már
valódi értéknek hazudva értékesít.
A finánckapitalizmus pazarlása esztelennek látszik, és persze az is, hiszen fittyet hány a jövőre és nagyjából mindenre, ami a rövid távú profitmaximalizáláson kívül esik, de saját logikája szerint a pazarlás - befektetés még nagyobb pazarlásokba.
Good bye blue Monday!
Nem lesznek túltermelési válságok, nem lesz alulfogyasztás, nem lesz semmilyen buborék - illetve az egész egy nagy buborék lesz. Dyson szféra, mi?😉
E derék tőkemegszemélyesítők (Ugye, Karl?!) rájöttek már rég, hogy a háború nem megfelelő módja a pazarlásnak, de sokáig nem tudták, mit is használjanak helyette. A háború kiválóan pazarol ugyan, de nem fenntartható, nem alapulhat rá valami még rafináltabb, még nagyobb szabású herdálás, legfeljebb egy újabb háború.
A javak füstbe mennek a háborúban is, de ez a füst korántsem olyan menő, mint a New Shepard vagy a Virgin Galactic rakétáinak füstje, mert a háború egyszerűen megsemmisít, míg az urak az űrben látszólag létrehoznak valamit. Azt persze nem mondják el, hogy az a valami a pazarlás feneketlen hordója lesz.
Azzal nyilván elbüszkélkednek, hogy nekik mennyibe került ez a "kaland", de arról sohasem lesz szó, hogy nekünk mibe kerül majd.
De nekik mindegy, ők már odafent lesznek akkor, amikor már el is rohadtunk idelenn - vagy fölfaltuk egymást.
Vénusz üzlet. Megvan, he?
"Repülni magasan legjobb!"
