Ide középre, alulra jön hát a "napló", meg minden, a kor sara a kettő ugyanaz. Ebben a ragacsos, undorító korban, a Nyugat ún. alkonyában, ebben a dekadens, jólétbe hülyült, jólétbe puhult, saját szarába-sarába fulladó korban, valami "naplóban", bármi naplóban csak sár kerülhet, mert nincs más. Amibe elsüllyedünk, amit egymásra dobálunk (A sulykot már rég elvetettük, csak ez maradt, mert a sulyok, hiába vetik, nem kel ki.), amit a szánkba tömnek, és amit önként a fülünkbe gyömöszkölünk, szemünkre kenünk.
A napok most aljas botrányokkal buzognak - mindenki keni a sarat.
Semmi meglepő:
Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei lopnak, és közben tolvajt kiáltanak.
A régi bolsevik trükk, by Lenin.
Pártunk és kormányunk pedig harci módba kapcsolt, és ez jó, mert ebben a módban működnek a legjobban, és ebben a módban a moslék szánalmasan gyönge.
Lehetne még az ún. magánélet, amihez semmi közötök, de szerencsére nincs is miről írni, velem semmi sem történik, vagy ha igen, arról szó ne tétessék, mert valójában nem is létezik - csak van. Van, mert élni muszáj.
Nem tudom, a kettő egybe ér-e valaha...
2021.07.21.
No comments:
Post a Comment