Végtelen

 Úgy tűnik, a Nagy Albert végtelenről szőtt gondolatai a többi elméleténél is igazabbak.

Annyi még tíz évvel ezelőtti ésszel is komplett őrültségnek vélt baromság történik - és ez a jobbik eset, mert rosszabb esetben normává is válik - nap mint nap, hogy az Mbernek még reagálni sincs ideje, energiája, kedve rájuk.

Ezek a szerencsétlenek például úgy nőttek föl egy idegen civilizáció által megszállt országban, hogy elhitték a létező liberálisoknak (ők maguk is azzá váltak persze a jelek szerint - az öntudatuk és az eszük megvan hozzá), ha a saját, ókori elveket valló civilizációjuk visszatér, folytathatják úgy, mintha a megszállók nem takarodtak volna haza:

 

 

Mindeközben a fejlett nyugotton ily tartalmú ojságcikkek jelennek meg jeles újdonászok "tollából":

 

Figyeljük meg, nem elég, hogy az egyik bulvárlap úgy érzi, meg kell magyaráznia kedves fogyasztói számára, mi is az a damoklésznek az ő kardockája, de mengtegetőzve hivatkozza, hogy ezt ők is egy másik bulvárlapból tudják. Hja, okosabbtól tanulni nem szégyen...

Alkonyodna, tényleg?